Minden bizakodással teli hét gyönge emlék, miután a jelen politikai „elit” eljutott odáig, hogy egy 18 éves gimnazista lányt használ pajzsnak és tőrnek egyaránt. Míg az egyik bázis azon fáradozik, hogy egyetlen ellenzéki nebulón statuáljon példát, addig a másik hidratáló krémként használja fel.

Ha a napom jelentős hányadában azt kérdezgetnék tőlem, mi szomorít el jobban; egy velem egykorú, szókimondó diáklány, aki látszólag teljesen átvette (helytelenül) a posztkádári holtpártok politikai nívóját (itt nem a bajszos szarozásra gondolok), egy diáklány, aki tudtán kívül lehet hatalmi játékszer ki tudja meddig, vagy ahogy a NER hithű trollnoka, Bojler Zsóti reagált a történtekre, - nem tudnék választani. Természetesen ez nem igaz: a kiszolgáltatottság, ami a megkellemetlenebb az egész gőzölgő moslékban. Alpári stílusban betámadni Nagy Blankát az ő mocskos szája miatt leginkább dühítő, másodsorban nevetséges és az egész nemzet szegénységi bizonyítványa, nem szimplán elszomorító.

Blanka szereplése számomra nem lelkesítő, hanem sokkal inkább kínnal teli, fekete macska az úton áthaladóban akárhányszor visszanézem. Azokat a sehova nem tartó, sehová nem vezető reflexeket vélem benne felfedezni, amit manapság „ellenzéki politizálás” -ként ismerhetünk. Szapulni, lázítani, őrjöngeni, mert a kormány lop és hogy a Mészáros meg az ezmegaz és ettől majd történik valami. Félreértés ne essék, büszkének kell lennünk arra, hogy a jövő nemzedéke, így Nagy Blanka is ki meri nyilvánítani a véleményét és tegye is ameddig teheti. A valódi probléma az, hogy ez az ő véleménye? Valóban az ő szavai? Vagy csak önkéntelenül is másolja az ellenzéki szavazatpörgető mechanizmusokat és álforradalmárokat? Ez egy kérdés, amin nem tudok teljesen dűlőre jutni. Hazudós kedvemben vagyok.

Mivel a régi baloldal meglátta Blankában tulajdon farkaskölykét, nyomban a vállukra emelték, és védelmet biztosítottak számára, mondván: „mi kiállunk az ifjakért! Ettől a lánykától betojt a hatalom, mi mellette állunk! Miénk a jövő!” Megbotránkoztató az, ahogy kiállították Blankát madárijesztőnek, miközben inkább céltáblára hajaz. Ő lehet az első tini, aki karaktergyilkosságot szenved el és ez kihatással lehet a jövőjére is: az ügy tulajdonképpen egy kirakatper lehetősége a generációnknak címezve.

A NER reakciója nem a beszédre vonatkozik, hanem arra, hogy az ellenzéki média vátesz-köntösbe öltöztette annak felmondóját. Ki foglalkozna amúgy egy érettségi előtt álló diákkal, aki ordítozik egy mikrofonba olyan témákat karcolva, amit már a fideszes szavazók is halálra unnak? Szó sem érdemes rá, tökéletes célpont lett. Majd megtudja mi az az anyagi függetlenségért vívott harc itt nálunk, a földesurak kicsin szigetén, Európa legélethűbb középkori vásárán.

Azt javasolnám minden tiszteletemmel és jóindulatommal Nagy Blankának és a kortársaimnak, hogy ne „majmoljuk a nagyokat”. Ők azok, akik nem tudtak rendszert váltani, akik okozták és mai napig fenntartják a kétharmados hierarchiát és ők azok, akik képtelenek új irányba vinni a magyar politikát. Én azt mondom, mi legyünk mások. Nem muszáj reagálni a mocskolódásra és az uszításra. Ha lejjebb húznák a lécet, nekünk kutya kötelességünk megtartani azt. A marketinget és a több millió forintos plakátokat fel kell váltanunk politikai tervekre, elvekre és diskurzusra. Nemsokára mi jövünk. Rajtunk fog múlni, hogy a gyermekeink milyen országban nőnek fel és ha akarjuk, jobbá tehetjük az életüket. Akarjuk?