A Momentum Mozgalom a budapesti körzetekben a régi baloldal és perifériája nyakába ugrott, száját nagyra tátva, kezeit dörzsölve és szemhéjait erősen szorítva élvezkedik a mi szemeink láttára. Bár mi se látnánk, hogy lett a valaminek a gondolatából a nagy büdös semmi. – Véleménycikk
A lila előretörés, a fiatal forradalmárok, az elmúlt 30 meg 300 meg 3000 év leváltói 2017 januárjában jelentek meg a NOlimpia nevezetű sikeres kampányukkal. Összesen 266 151 db aláírást sikerült gyűjteniük, ezzel megfúrták a kormánypárt azon törekvéseit, hogy módszeresen kiszürcsöljék az olimpiára szánt zsetonokat. Ezért a tevékenységükért annyira járt a taps, hogy majdnem be is jutottak a Parlamentbe 2018-ban. Aztán azóta csak szó, csak hang.
A Momentum önmagát centristának tartja, magyarán elutasítja a jobb-bal, illetve liberális-konzervatív tengelyeket, a párt „ideológiailag sokszínű, de meggyőzhető, vitaképes emberekből áll”. Elméletileg azért jött létre, hogy véget vessen az Orbán-kormánynak és politikai-kulturális változást hozzon. A kezdetektől fogva annyira inkompetens, ideológiamentes kotyvasz ez a csoportosulás, hogy az se biztos, hogy létrejöttek.
Nem elég, hogy a Macron-féle liberális pártcsalád tagjaként, neoliberálisokként a rabszolgatörvény ellen „tüntikéznek”, nem elég, hogy minden programtervük más programokból lett „nagy nehézségek és szakmai beszélgetések árán” összeollózva, nem elég, hogy az elnökük szerint sok kicsi napelem tesz ki egy atomerőművet, de a megalakulásuk után két évvel már az első szlogenjeiknek is ellentmondanak.
Napjainkban kétféle pólus van kialakulóban a politikában. Az egyik pólust a zöldkurucok jelentik, amelyek nemzeti, multiellenes, ökológiailag felelős tömbként formálnak jelentős erőket, ez itthon a Jobbik, az LMP és a Sétáló Budapest. A másik oldal a neoliberális, globális tőkét kiszolgáló, elsősorban nem zöld szintézis, nálunk az MSZP, a PM és a DK – szocdem mázzal lefestve természetesen.
A Momentum előtt nyitva volt az ajtó, adta magát a helyzet, hogy dönthessen, centristaként bárhová besorolhatott volna. Nem volt egyszerű. A Jobbik fasiszta pártból vedlik át éppen néppárttá, az LMP etikai bizottsága jó eséllyel az egész pártot kirúgja a következő országgyűlési választásokig, valamint a Sétáló Budapest élén egy olyan személy áll, aki folyton ordítozik – sokszor a Momentum „legnagyobb örömére”.
Mi a helyes döntés? Az épülő, gyengécske centrum vagy jobb volna felfutni a pálya szélén és várni a lecsorgót? Minden bizonnyal utóbbi, hiszen a Momentum egy olyan társasággal rázott mancsot, amelynek miniszterelnök-jelöltje maga is támogatta az olimpiát, aki jelenleg amúgy főpolgármester-jelölt, de ha nem jön össze és esetleg Zuglóban sem látnák már szívesen a parkolási botránya után, akkor beül a pártja színeiben a parlamentbe és megnyugtatja magát: egy évben egyszer van csak karácsony.
Egy olyan társasággal puszilkodik a Momentum, amely maga is bűnös a 2010-es fülkeforradalomban, ami még mindig csak a bizniszt és a mutyizást látja a politikában és ami jelenleg is kiszolgálja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Pont azokkal smárol, akik ellen létrejött: a 20. század hithű lovagjaival, csupán nem narancs, hanem egy kicsit pozsgásabb kiadásban. Ahelyett, hogy elveket keresett volna, a legnagyobb elvtelenség irányába húzott el.
A Momentum Mozgalom, a lila partizánok, az ifjú titánok, a lázadók a főpolgármesteri előválasztás nyertesét fogják támogatni az őszi főpolgármester-választáson. Valószínűleg, ha utóbbit Tarlós István nyeri, akkor mögé is beállnak majd. Hiszen a nyerteseké a jövő, amihez nem egyenesút az elvek és ideológiák világa, sokkal inkább a kommunikáció és a Gyurcsánnyal való egyezkedés.
Sajnálattal kell tudatnom a mai generációval, azokkal, akik bíztak a rendszerváltásban, kicsikkel, nagyokkal, papákkal és mamákkal, hogy a Momentum nincsen többé, csupán egy pillanatig létezett.
