A zöld és a vörös szín, ugyanaz az irány több nézőpontból, a politikai osztály mohósága és a bolygónk megmentése; a kiút.
Divat, más szóval „fancy” lett zöldnek lenni. Igaz, vannak olyanok, akik valóban tesznek a környezetünkért vagy a természeti katasztrófák megelőzéséért, mások inkább politikai tőkét remélnek belőle vagy egyszerűen nem képesek kiszámítani egy repülőgép károsanyag-kibocsátását, útban egy klímavédelmi tüntetés felé. A cikk egyik fő célja, hogy bemutassa: hiába mondják azt, hogy a zöld irányon belül nincs jobb- és baloldal és hogy egy politikai minimum ma zöldnek lenni, valójában van különbség az árnyalatok között.
Úgy gondolom, ideje kettéválasztanunk két irányt: valaki zöld és valaki környezetvédő. Ezek között az a különbség, hogy a zöld lehet környezetvédő, de a környezetvédő a szelektíven gyűjtött szemetével és a komposztjával még nem zöld. Az ok igen egyszerű: a globális felmelegedést, a jégtáblák olvadását nem fogja lelassítani néhány színes kuka, habár már ez a gesztus is igen elismerésre méltó.
Mint egy szakaszosan közeledő guillotine, amit a saját kapzsiságunk enged a nyakunkra, a Föld egészsége is a repülővel vagy hajóval a fél világon áthurcolt, de feleannyiért megrendelt, ócska termékeinktől haldoklik, de ez csak egy a sok dolog közül – hogy ne a közlekedést említsük. A helyzet egyértelmű: a bolygó ellensége nem csak néhány műanyag üdítős doboz, hanem a határtalan kapzsiság és kicsinyeskedés, bár ez nem azt jelenti, hogy a felelősséget át lehetne ruházni az egyénre.
Ez a felvetés, miszerint az ember a saját luxusát és jólétét, fogyasztói ösztöneit helyezi előtérbe mások életével szemben, nem egy látványos szituációban megmutatkozott. Példának okáért vegyük azt a Donald Trump-ot, aki 2017-ben kiléptette országát a 2015-ben megkötött Párizsi Klímaegyezményből, mivel „a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius-fok alatt tartani szándékozó megállapodás hátrányos az amerikai munkások számára.” Mondjuk ki:
A legnagyobb károsanyag-kibocsátó ország vezetője az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát előrébb teszi a rangsorban, mint a bolygónk életét.
Az Európai Parlament frakcióit a 2014-2019-es időszak zöld teljesítményét tekintve a CAN Europe (Climate Action Network Europe) értékelte, ami alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a klímaváltozás ügyében a magukat szimplán zöldnek valló Greens/EFA-n túl a baloldali csoportok voltak nem sokkal lemaradva, név szerint a GUE/NGL és az S&D voltak elég zöldek, a felmérés szerint „védelmezők”. A többi kategóriában megtalálható minden más liberális és jobboldali frakció, ezen berkekben is megkülönböztethetünk környezetvédőket és igazi ellenszellentőket is.
Vegyük a magyarországi pártok zöld ügyekben való véleménynyilvánításait, ha már úgyis itt éldegélünk. „Az Együtt–P vezeti a listát, mögötte a DK menetel, az LMP kissé lemaradt, de még az MSZP is megütötte a hősi szintet. A Fidesz ezzel szemben elég rossz eredményeket ért el. A legrosszabbul a Jobbik szerepelt, az összesítésben számba vett szempontok szerint semmivel sem járultak hozzá az EP klímavédelmi lépéseihez.”
Tisztán látszódik, hogy a gazdaságilag baloldali pártok bizonyultak megfelelőnek a zöld irány támogatásában, viszont azon pártok, amelyek a szabad verseny és a tőke oldalán állnak, nem képesek fogást találni a klímaváltozáson. Leegyszerűsítve: szélsőbal, balközép=zöld, liberális, konzervatív=környezetvédő. A nemzeti radikalizmus őszintén szólva meglepett, hiszen európai arányokat tekintve mélyen alulmúlták a várakozásaimat. Aztán nem kellett sok idő, hogy leessen: más országokban nem globális tőkeellenesek ezek a csoportosulások, hiszen ők maguk a tőke. Az itthoni rossz teljesítmény még egyszerűbb: NEMZETI, vagyis semmilyen globális kérdést nem részesít előnyben a nemzeti érdekekkel szemben, bármennyire is szép lenne a tündérmese, hogy a jobboldalról is támogatókat találjunk, a nemzeti pártok nem képesek globálisan gondolkodni, vagy csak igen sok noszogatás árán.
Összességében ki kell jelenteni: a zöld vonal bal-, a környezetvédő jobboldali találmány. Nem gondolom, hogy lesz választásunk, baloldali fordulatnak kell bekövetkeznie globális gazdasági szempontból, vagy megyünk a levesbe.
