2019. október 13-án lezajlottak az önkormányzati választások, Budapest pedig úgy döntött, Karácsony Gergelyt választja a következő 5 éves ciklusra főpolgármesternek. Viszont legalább ilyen érdekes az, ami 2018. október 10-én, Tarlós István indulásának napján történt; Puzsér Róbert bejelentette vízióját, a Sétáló Budapest programját. Ennek a kezdeményezésnek az elmúlt egy évét vizsgáljuk át. Van miről beszélnünk.

Tarlós István 2018 október 10-én bejelentette, hogy harmadszorra is elindul a főpolgármesteri posztért, ezzel együtt belengette a Budapesti Fejlesztési Tanácsot, amelynek a társelnöke lett volna – Orbán Viktorral egyetemben. A hírre már aznap reagált Karácsony Gergely és Puzsér Róbert is, előbbi először feltételhez kötötte indulását: baloldali előválasztást követelt. Ugyanaznap este, elsőként Puzsér jelentette be indulását, majd később a Magyar Liberálisok Pártja jelölte Sermer Ádámot ugyanerre a posztra.

De mi is volt ez? Mit adott nekünk, mi a tanulság és mi maradt kérdőjelben? Végig vesszük.

Pozitív lépések

A nulladik lépés, ami a legjobban elkülönítette a Sétálót a többi vetélytárstól, az a hitelesség. Kezdve a micro-adományokból megéléstől az öt éves ciklusra méretezett programon át egészen a civilségig egy kifejezetten követendő mintát adott.

A Sétáló Budapest civil alternatívaként definiálta magát, amivel úgy lépett be a politikai pályára, hogy a negatív hozadékát meghagyta a politikai osztálynak, ráadásul fel is nagyította azt. Kezdte ezt először a médiában, amikor is rendkívül gyors tempóban hívták be Róbertet és szakmai stábjának résztvevőjét, Pongrácz Gergelyt. Függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki műsorba ültek be, lejáratás, besározás és cinizmus járta át a stúdiókat. Jól láthatóan védték a csontot.

Habár a kommunikációs szabályok direkt felrúgásáról még lesz szó a későbbiekben más kontextusban, a közvélemény-kutató cégek elleni hadjáratban kifejezetten pozitív hozadéka volt, amikor is Puzsér egy Facebook-bejegyzésében elküldte a halál f@szára Závecz Tibort, a Závecz Research elnökét. Hiába rohanta le szokásos módon a liberális és a baloldali média a szóhasználatért, felfoghatatlanul fontos pont volt a kampányban, hiszen ekkora súlyú támadás még nem érte a közvélemény-kutatókat. Ennek a néhány szónak köszönhetően sok fiatalnak a fülében cseng a mai napig, hogy aki mér, az nem ingyen mér és nem feltétlen a valóság leírása a célja.

2018 decemberében az LMP és a Jobbik támogatásában részesítette a Sétáló stábját. A Momentum, mint maradék harmadik utas párt távol tartotta magát a civilektől és az egyességtől. Puzsérék stábja szerint – akik ekkor már tárgyalásban álltak az előválasztással kapcsolatban az ellenzék többi pártjával – a lila fiatalok önkormányzati helyekről tárgyaltak Molnár Zsolttal, az MSZP budapesti elnökével a Sétáló Budapest programja helyett. Itt már körvonalazódott, hogy milyen gyorsan és milyen mélységében bomlasztja magához a harmad utasok pártjait. Később, az LMP és a Jobbik sem került a civileknél más kategóriába.

Az előválasztás intézménye egy lufi volt a magyar közéletben, egészen addig amíg a Mérce főszerkesztője, Jámbor András tanácsára a sétafikálók bele nem álltak a blöffnek tartott kezdeményezésbe. Az addig hangosan előválasztás követelő pártok elvonultak, nem jelentek meg a tárgyalásokon. Hiába gyanakodtak viszont Puzsérék, hogy nem teljesülnek majd a feltételeik, mégis addig erőltették, amíg egy előválasztásra részben hasonlító norma meg nem valósult – a feltételeiktől mentesen és nélkülük. Bizonyos szempontból nem érdekes, hogy milyen bohózatba fulladt a budapesti előválasztás és milyen sebeket ejtett a Sétáló kampányában, az emberek végre azt is megtapasztalhatták, hogy milyen az, mikor nem a fejük felett döntenek.

Talán a legkreatívabb ötletek is ebből a közösségből bújtak elő, gondolhatunk itt a videópályázatra vagy a targoncás, közteres beszélgetésekre, amik végső soron kellemes színfoltjai voltak a kampánynak.

Negatív, kontraproduktív lépések

A pozitív újdonságokhoz, ínyencségekhez társult nem egy negatív felhang is, amiből talán a most még meg nem alakult pártok, civil szervezetek is tanulhatnak.

Az első ilyen esetet talán ott tapasztalhattuk meg, amikor Róbert a politikai csatározások mellett publicisztikáiban is foglalkozott a jelenkor belföldi politikájával, a pártokkal és ilyen-olyan jelzőikkel. Erről a kettőségről lehetne vitázni, hogy mennyire becsületes, helyes stb. de annyi bizonyos, hogy nem volt a legnépszerűbb döntés.

Ehhez kapcsolódóan egy sokkal általánosabb jelenség is ide sorolható, ami nem más, mint a hibás, csak az őszinteségre épülő kommunikáció. Példának okáért a politikai ellenfelek szüntelen, visszafelé elsülő ekézése, az előválasztásból ki-be lépkedés, a médiának indirekt módon szolgáltatott, kiforgatható mondatok és az alpolgármesterség felajánlása Karácsony Gergelynek (amivel nem csak kommunikációs hiba volt, több szimpatizáns is arcul köpésnek érezte). Ez csak néhány példa, de jól látható, hogy kommunikációt illetően van hova fejlődnie a Sétálónak.

Az előválasztásba való beleállás hiába tűnt dicséretes döntésnek, végül a visszájára fordult. Tudták ugyan, hogy nem valószínű a követeléseik teljesülése, mégis leültek tárgyalni és (utólag könnyű okosnak lenni) tulajdonképpen belökték Karácsonyt az ellenzék élére. Ugyanitt az is felvethető, hogyha nem száll be a Sétáló a főpolgármesteri harcért, vajon most Karácsony Gergelynek hívnák-e a főpolgármestert. Ez csak találgatás, hipotézis, de érdemes vele aludni.

Negatív élmény lehetett sokaknak az is, hogy a kampány fontosságát hangsúlyozták azzal párhuzamosan, hogy szinte az egész kampányt Róbert köré építették, az ő feje virított a matricákon, a gifeken és ide tartozik a mayorpuzser hashtag is. Mindezt annak tudatában csinálták, hogy főhősünk sosem akart népszerű lenni, így a programról a hangsúly a főpolgármester személyére terelődött.

Már említésre került, de kifejtésre nem, ez pedig az alpolgármesteri poszt felajánlása az alkalmatlannak nyilvánított ellenfélnek. Először azt is hihetnénk, hogy ez egy paródia, de csalódnunk kell: az a civil egyesület, ami eddig azt hirdette, hogy az alkalmasság a mérvadó és nem a népszerűség, a népszerűség és a siker fejében mégis egy olyan embernek adott volna megélhetést, akit addig alkalmatlannak tartott és hiteltelennek. Talán a Sétáló Budapest „főbűnei” közül ez az első helyezett.

Kérdőjelek

A pozitív és a negatív élményeken túl biztos maradtak a közvéleményben kérdések is, amelyek megválaszolatlanok maradtak, ezekből említünk hármat.

• Azt a büntetést, amit azért kaptak, mert nem vitték vissza időben az ajánlóíveket, a mikroadományokból fizették-e vagy más forrásból?
• 5 év múlva is Puzsér Róbertet jelölik főpolgármesternek vagy más jelöltekben is gondolkodnak?
• A következő kampányban – amennyiben lesz következő – miképp fognak viszonyulni a pártokhoz és a politikai osztályhoz?

Ez az egy év nem kevés dolgot mondott, tanított nekünk. A kérdés az, hogy a megszerzett tudást tovább tudjuk-e adni, tudunk-e belőle élni vagy sem.